Szentivánéj
David Greig: Szentivánéj
Színdarab dalokkal egy felvonásban
Helena – Pelsőczy Réka
Bob – Kocsis Gergely
Fordította: Markó Róbert
Dalszövegek: Milesz Anna Sára
Díszlet: Taksás Mihály
Jelmez: Tihanyi Ildi
Grafika: Horváth Eszter
Zenei munkatárs: Szemenyei János
Mozgás: Biczók Anna
Rendezőasszisztens: Gerlóczi Judit
Produkciós vezető: Gáspár Anna
Rendező: Erdeős Anna
„Jó estét. – Tessék? – Jó estét. – Jó estét. – Foglalt ez a hely? – Nem. – Nem bánod, ha… – Ha? – Leülök. – Ja! Oké, ülj... nem... – Van egy üveg borom. – Aha. – Kéne valaki, aki segít meginni... Dosztojevszkij? – Igen. Szereted? – Nem. Hogy hívnak? – Bob. – Volna kedved alaposan berúgni velem, Bob? Úgy istenesen. Annyira, hogy elfelejtsük, kik vagyunk és honnan jöttünk, és aztán vadul és gátlástalanul szeretkezni? Nem számít, jó lesz-e vagy sem, mert egyikünk sem fog rá emlékezni, ráadásul nem vagy az esetem, szóval semmi esély nincsen rá, hogy bármikor újra találkozzunk. Hmm? Bob. Mit mondasz?”
VIDOR FESZTIVÁL 2013 – A LEGJOBB DÍSZLET DÍJA
„Szerintem, ahogy van gyermek- és kamaszszínház, úgy van olyan színház is, amelynek az ifjabbak is élvezhetik humorát és szellemességét, de a mélységeit a maguk Szentivánéjét élők vagy azon túljutott életkorúak élvezhetik igazán. Ez a darab ilyen. … A parányi térben – játékosan, ahogy a tartalomhoz illik- , hitelesen megjelenik minden helyszín. Az előadás minden korosztálynak ajánlott. Akár talált partnert, akár nem. Ha talált, akkor azért, ha még nem talált, akkor meg ezért. Két remek színész vonultatja fel a női és a férfilélek és-test bozsgását alig egy órában, nagyon élvezetesen.” Józsa Ágnes / Helloart!
„A történetszövés, bár kétségkívül mulatságos, bonyolultsága ellenére sem tartalmaz túl sok kiszámíthatatlanságot. Ami miatt mégis izgalmas lesz az előadás, az az, hogy a színészek egyszerre több szerepet is játszanak, és a párbeszédeken túl olykor hallhatóak gondolataik, vagyis narrálják magukat, sőt egymást is: az előadás humora is főként az utóbbi eszközből táplálkozik. (…) lendületes ritmusú, szerethető előadás született, jó ötletekkel, pontos színészi játékkal, sok-sok iróniával és fanyar humorral; a rendező jól vizsgázott, (jegy)váltás még lehetséges!” Cziráki Judit / Kortárs Online
„Pelsőczy Réka Helenájának nyersessége mögül bármelyik pillanatban kilátszódhat az esendőség, Kocsis Gergely jelentéktelennek mutatkozó Bobjában pedig nemcsak fiús báj, de férfias sárm is felvillanhat hirtelen. Nyilván így képzelte el a kettőst Erdeős Anna, aki végzős bábrendező-hallgató a színművészeti egyetemen. Az ő vizsgarendezéseként jött létre a Sufniban látható Szentivánéj, a Manna és a Katona József Színház közös produkciója.
Annak, hogy Erdeős Anna e.h. bábos, valószínűleg nem feltétlenül kellene látszania a bemutatón. Rokonszenves, hogy mégis megmutatkozik. Részint idézi az előadás szellemes képi világa: a Taksás Mihály tervezte kartondíszlet kihajtogatós képeskönyv jellege és a rajzok képregényszerűsége. Részint pedig olykor szinte báboznak a játszók, máskor pedig nem is szinte, hanem ténylegesen. Például amikor Kocsis Gergely könyékig érő kesztyűsbáb formájában eleveníti meg Bob - keresem a pontos szót, megvan -: kukacát...
Prózai, többé-kevésbé humoros, honi színre jól adaptálható kis játék ez. Ki állítaná, hogy nem hazai, ahogyan például Pelsőczy Réka azt mondja: Bo-ob! Stuber Andrea / Szinhaz.net
„Pelsőczy Réka és Kocsis Gergely értik a szerző fanyar humorát, csak pillanatokra szűnő iróniáját. Pelsőczy merev, a boldogságról már lemondott, a keresésbe is belefáradt Helenje tudja, hogy jobb parti, mint azt egy tesze-tosza, orosz regényekből tanult spleenségre hajlamos pasi megérdemelné, de Kocsis Gergely Bobja szerethetően esetlen, és baleknek azért nem balek.(…) Végül is magányosak már voltunk, az eső meg esik, a boldogságra meg vágyunk, az iróniát szeretjük, és azt is, ha nem mi szerencsétlenkedünk az életben és bízhatunk abban, hogy lesz ez még máshogyan is. Legyen.„ Zsedényi Balázs / 7óra7
„A Katona József Színház Sufnija adott lehetőséget a végzős rendezőszakos Erdeős Annának, hogy színpadra állítsa David Greig Szentivánéj című írását. Ő pedig jól döntött, amikor Pelsőczy Rékát és Kocsis Gergőt választotta ki a kétszereplős darabhoz színészeknek.(...) Fanyar humorral írta Greig ezt a történetet, amit csak darálva lehet eljátszani, pörgetve a cselekményt, úgy hogy a szereplők mesélők is egyben. A Szentivánéj egy ponyva, amit dalokkal spékeltek meg (...) A darab nem is ezek miatt jó, hanem a szöveg ritmusa miatt, pláne, ha az olyan gyakorlott nyelvekre simul, mint amilyen Pelsőczyé vagy Kocsisé. Ők pedig, élve a beszédgyakorlati leckének is felérő szövegmennyiséggel, levegőt venni se hagynak a nézőknek, akik pedig szorgalmasan kapkodják a fejüket a két szereplő párbeszédének és a narrálásának pingpongmeccsbe illő váltakozásaira.
A díszlet is zseniálisan dolgozik a színészek keze alá, az ötletes megoldásokat Taksás Mihály álmodta színpadra, és nincs benne semmi felesleges elem, minden kellék a díszlet szerves része, még maguk a mellékszereplők is.” cukorka, divany.hu
